Magyarország geotermikus energiavagyonát a felszín alatti kőzeteknek a geológiai korok idején kialakult hőtartalma adja. Hazánk a kedvező geotermikus adottságokkal rendelkező országok csoportjába tartozik. A világátlagnál jobb geotermikus gradiens, nagy vízvezető kőzettömeg és nagy tárolt hévíz-mennyiség egyszerre van jelen. A földi hőáram nálunk átlagosan 100 mW/milliwatt/m2 – a világátlagnak csaknem másfélszerese.
A geotermikus gradiens értéke a medenceüledék rossz hővezető képessége miatt is nagy értékű. Az átlagos geotermikus gradiens 20 m/°C, a Dél-Dunántúlon és az Alföldön nagyobb értékű: 1000 m mélységben 70°C, 2000 m mélységben 120 °C kőzethőmérséklet uralkodik.
A Pannon medencében a magyar középhegység vonalában húzódó mezoózos karbonátos összletben, valamint a medence területek laza üledékeiben nagymennyiségű termálvíz lelhető fel, amely nemcsak balneológiai, hanem energetikai célokra is hasznosítható. Hazánkban a hasznosítás fő területe a mezőgazdaság, ahol több millió m2 alapterületű kertészeti növényházat és fóliatelepet üzemeltetnek a geotermikus energia segítségével, ezen kívül alkalmazzák még terményszállításnál, baromfinevelésben, középületek és lakóépületek fűtésében, melegvízellátásra (Szegeden, Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Győrön, Mosonmagyaróváron 24000 ember ellátását biztosítják).
Magyarországon 145 termálfürdő és különböző gyógyintézmény működik. A termálvizet azonban a lehető legértékesebb módon kell hasznosítani, mert ha csak valamely fizikai, kémiai vagy biológiai komponensét hasznosítjuk, akkor pazarló módon járunk el, hiszen a hévíz nemzeti vagyonunk része.
A geotermikus energia felszíni értelmezéséhez hordozó közeg szükséges, amelynek segítségével az a felszínre hozható.

A hő-bányászati tevékenységet három fontos tényező egy időbeni megléte határozza meg:
- kedvező geotermikus gradiens
- nagy mennyiségű hévízkészletek
- megfelelő mélységi nyomásviszonyok.

Ezen feltételek mellett mesterséges mélyfúrási technológiával hévízkút létesíthető, amely hidraulikai összeköttetést létesít a mélységi vízadó rétegek és a földfelszín között.
A geotermikus energia a felszíni hőhasznosítás szempontjából elsősorban hőmérsékletszintjével jellemezhető. Hőmérsékletszintek szerint két nagy csoport:
- 100 °C alatti hévizek
- 100 °C feletti (ún. nagy entalpiájú) fluidumok.

Az alsó hőmérséklethatár definíció szerint 30 °C. Geotermikus telep az az összefüggő kőzettest, amelyből vízzel hőenergiát juttatunk a felszínre. A kőzetben felhalmozott entalpia csak olyan kőzettérfogatból emelhető a felszínre, amely vízáteresztő. A geotermikus telep horizontális kiterjedését az a felület határolja, amelyen kívül a vízkivétel már nem okoz nyomáscsökkenést.
A geotermikus energia az ország területének mintegy a felén gazdaságosan kitermelhető. A mélyben tárolt hévízkészlet becslések szerint 2500 km³.
A hévízkihozatal jelenleg kereken 500 000 m³/d, amit a kutak időszakos mérése és az időnkénti statisztikai adatfelvétel igazol. Ezt a vízmennyiséget 1106 db hévízkút adja, illetve néhány természetes hévíz-előfordulás. Az eddigi összes hévízkihozatal 2,6 km³-re becsülhető, ennek fele a zárt készletekből származott. A készletfogyasztás miatti telepnyomás-csökkenés 1-5 bar értékű. Az eddigi összes hévíztermelés a teljes vízkészletnek egy ezreléke, a zárt tárolók hévízkészletének fél ezreléke.
A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi felmérése (1985) alapján a felmért hazai hévizeink hasznosítása mennyiségi megoszlás szerint a táblázat alapján áttekinthető.
Az alábbi táblázat adatai a 30 °C-os és annál nagyobb hőmérséklettel felszínre érkező hévízkincs felhasználását mutatják (Energiafelhasználói kézikönyv).

A levonható következtetések:
- Az ivóvízellátás jelenleg is a legszélesebb hasznosítási terület. Ez azért hasznos, mert a legkisebb hőmérsékletű hévizek (30-35 °C) esetében állandó éves kihasználást jelent.
- A fürdők és gyógyfürdők vízfelhasználása jelentős mértékű, ez a jövőben leginkább hasznosan kibővítendő terület.
- Aránylag csekély az épületfűtési célú hasznosítás (lakás-kommunális hőellátás).
- A mezőgazdaság területén igen széleskörű a felhasználás azért is, mert a hévízkutak legtöbbje mezőgazdasági területen lett lemélyítve.

   A mezőgazdasági hévízhasznosítás részterületei:
- Növénytermesztő telepeken többlépcsős növényházfűtés, fóliasátor-fűtés, (légtér-, talaj-, vegetációs fűtés).
- Állattartó telepeken épületfűtés: konvekciós, légtérfűtés és kishőmérsékletű sugárzó fűtés, illetve szellőztetés.
- Haltenyésztés, algatelepek vízellátása.
- Termény-, takarmány-, gyümölcsszárítás.
- Öntözővíz-előmelegítés, technológiai vízigények kielégítése.
- Komplex rendszerek épületfűtése, kiegészítő használati melegvízellátása (Energiafelhasználói kézikönyv).