Tágabb értelemben a Föld belsejében keletkező, a földi hőáramban meghatározott szintig feljutó, és ott a kőzetekben, illetve a pórusvízben tárolódó termikus energiamennyiség. Szűkebb értelemben a felszín alatti víz hőtartalmában rejlő energia ugyanis a geotermikus energia jelenleg gazdaságosan csak hévíz közvetítésével hasznosítható, amit a víz nagy hőkapacitása teszi lehetővé. A hazai hévízkutak évente közel 6,5 x 10^{15 J} hőmennyiséget hoznak a felszínre (ez az ország energiamérlegében kevesebbb, mint 1 %). A geotermikus energia gazdaságos kinyerését az utánpótlódó víz, az alkalmas víztartó, valamint a geotermikus gradiens (gg) határozza meg. A gg azt jelenti, hogy a Föld középpontja felé 100 m-enként haladva hány şC-kal nő a hőmérséklet. A köznapi értelemben nem csak a reciprokát szokás használni, mértékegysége m/ şC. A gg térbeli eloszlását geotermikus térképen ábrázolják. Ha egy kisebb terület geotermikus gradiense eltér a tágabb környezet átlagától, geotermikus anomáliákról beszélünk. Az eltérés oka lehet a földféreg kivékonyodása (pl. Kárpát-medence), közeli vulkáni tevékenység (pl. Izland) vagy vízszintes hévízmozgás. A geotermikus energia kinyerése helyileg jelentős és gazdaságos lehet ott, ahol kedvezőek a földtani adottságok, viszonylag kis mélységben magas hőmérséklet és jó vízadó képződmények találhatók. A geotermikus energia hasznosításának a fenti feltételek megléte esetén is gátja lehet a hévíz gyakran nagy oldott só-tartalma, valamint az, hogy a lehűlt kezeletlen víz súlyosan károsíthatja a környezetet. Felszíni elhelyezés legtöbbször csak sótalanítás után lehetséges. Ezért elterjedt a gyakorlatban a felhasznált hévizek visszasajtolása az eredeti víztartóba. A geotermikus energia jelenleg elsősorban helyi energiaszükségletek kielégítésében játszik szerepet pl. Izlandon, Új-Zélandon, Japánban, Kamcsatkán és É-Amerika nyugati területein. A hasznosítása elsősorban a felszínre érkező hévíz hőmérsékletétől függ, ami meghatározza a lehetséges hőfoklépcső (a hasznosító rendszerbe belépő és onnan kilépő víz hőmérséklet-különbsége) nagyságát. A 100 şC feletti hőmérsékletű hévíz alkalmas lehet elektromosenergia-termelés is. A 100 şC alatti hőmérsékletű hévizek hőcserélőn keresztül történő közvetlen hő-hasznosítása a leggyakoribb (pl. épület, növényház fűtése), majd a 35-20 şC-ra lehűlt vizet balneológiai célokra használják fel. Bár a hévíztermelésre alkalmas kút létesítése költséges, a geotermikus energia általában gazdaságos és környezetkímélő energiaforrás. A geotermikus energia legjobban a lépcsős kinyeréssel oldható meg: pl.90-60 şC-os vízzel lakást fűtenek, 60-35 şC-os vízzel növényházat, majd gyógyvízként használják fel. Az első geotermikus erőművet 1904-ben Olaszországban építették, ma is üzemel. Izlandon 1930 óta fűtenek lakóházakat geotermikus energiával. A hazai hévíz kutak által felszínre hozott hőmennyiség mintegy 40 %-át fürdők, strandok hasznosítják és közel 30 %-át üvegházak fűtésére használják. Ipari, kommunális célra még alig van felhasználás, de már van egy-két jó példa: Szentesen a 79 şC-os vízzel első lépcsőben a kórházat, majd a másik lépcsőben az üvegházakat fűtik, illetve a régi strandfürdőben hasznosítják a meleg vizet. Szegeden 3000 lakás fűtését oldották meg ezzel a módszerrel.(Környezetvédelmi lexikon)