Az ökológiai meghatározás szerint a biomassza valamely élettérben egy adott pillanatban jelen lévő szerves anyagok és élőlények összessége. A biomassza mennyisége megadható az egyedek számában, tömegében, energiatartalmában. A klorofillal rendelkező növények a levegő szén-dioxidjából és vízből a napenergia segítségével szerves anyagot, egyszerű cukrot állítanak elő. Ebből az egyszerű cukorból a növények a legkülönbözőbb szénhidrogén vegyületeket tudják létrehozni, és keményítővé, cukorrá vagy cellulózzá alakítva raktározni. Azok az állatok, amelyek zöld növényekkel táplálkoznak, ezt az elraktározott tápanyagot használják fel, és alakítják át zsírokká, miközben önmaguk is táplálékká válnak. Az elhalt húsevő állatokat és más szerves anyagokat végezetül a lebontó baktériumok juttatják vissza a tápanyagkörforgás kiinduló szakaszába. Az ökoszisztémában létrejövő szervesanyag-mennyiség tehát a zöld növények által a fotoszintézis során a Nap sugárzó energiájából átalakított és megkötött kémiai energia. Ez az energiamennyiség áll rendelkezésre a növény saját életfolyamataira, valamint az állatok számára. A biomassza tehát transzponált napenergia.

Egy adott területen lévő szervesanyag-mennyiséget a beérkező napsugárzás mennyisége és a területen megtalálható vegetáció típusa határozza meg. Az ebből hasznosított mennyiséget azonban a fogyasztói struktúra is jelentősen befolyásolja, amit leginkább az adott ország történelmi hagyományaitól, gazdasági, politikai helyzetétől függ. A biomassza energetikai célú hasznosítására abban az esetben kerülhet sor, ha a rendelkezésre álló biomassza elegendő a lakosság élelmezésére és a talaj szervesanyag-tartalmának megőrzésére, ugyanakkor az ily módon előállított energiára szükség van, és ehhez a megfelelő technológiák rendelkezésre állnak. Tehát nem egyértelműen az illető ország társadalmi berendezkedése, földrajzi elhelyezkedése, lakosságszáma, nemzeti jövedelme, vagy az abszolút energia-felhasználása határozza meg azt, hogy az miként él a rendelkezésére álló biomassza adta lehetőségeivel, vagy miként próbálja javítani ezeket a lehetőségeket.

A biomassza a szén, a kőolaj és a földgáz után a világon jelenleg a negyedik legnagyobb energiaforrás. Világátlagban a felhasznált energia 14 %-át, a fejlődő országokban 35 %-át biomassza felhasználásával nyerik.

A biomassza valamely élettérben egy adott pillanatban jelen levő szerves anyagok és élőlények összessége. A biomasszába tartozik:
   - a szárazföldön és vízben található, összes élő és nemrég elhalt szervezetek (mikroorganizmusok, növények, állatok) tömege 
   - a mikrobiológiai iparok termékei 
   - a transzformáció után (ember, állat, feldolgozó iparok) keletkező valamennyi biológiai eredetű termék, hulladék

Csoportosítás a biomassza keletkezése alapján
   - Elsődleges biomassza: a természetes vegetáció (mezőgazdasági növények, erdő, rét, legelő, kertészeti növények, a vízben élő növények)
   - Másodlagos biomassza: állatvilág, illetve az állattenyésztés fő- és melléktermékei, hulladékai
   - Harmadlagos biomassza: a feldolgozó iparok gyártási mellékterméke, az emberi életműködés mellékterméke.

A keletkező biomassza elsődlegesen élelmiszer illetve takarmányként kerül felhasználásra, de az utóbbi években főleg az iparilag fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban az élelmiszer-túltermelést a közvetlen energiahordozó céljára termesztett biomasszával tervezik levezetni. Nő az energetikai célra termesztett cukorrépa, édescirok, faapríték, burgonya (szeszkrumpli), manióka, gabonafélék, stb. termelése, sőt a kifejezetten energetikai célra nemesített növények (pl. elefántfű, stb.) termesztésének mennyisége.